Ha jól emlékszem Petivel egy hete beszéltük, hogy elmehetnénk bringázni valamerre. Tegnapra érett meg a dolog. Fél ötkor meeting a Földváry-téren a MOL kútnál, pici várakozás a harmadik versenyzőre Tibire. Nagyon túlzásba nem vihettük talán 7-8perc lehetett, aztán megindultunk Göd felé. Szigorúan országúton, körforgalomban középen nem kockáztatva semmit, tudván mennyire faszok az autósok nagy százaléka. Göd határában Tibi beért minket robogóval Petiéknél megálltunk ahol a robogót leváltotta MTB-re, pici frissítés majd irány a Megyeri-híd mivel szorított az idő, hogy még világosban érjünk haza..

Hídon át minden fasza, terv szerinti kényelmes átlag, közben jó dumálások, megtanultam mi a "lósz" meg a betámadás -utóbbi kibaszott nagy :D. Majd megérkeztünk Csobánkára, a beharangozott hegyhez. Elmondások alapján kicsit beszartam tőle, pláne hogy nem szeretem a hegyet. No de ha itt vagyok akkor csak legyőzöm. Pár kanyar erre-arra majd megláttam a táblát 12%. Ez a beszéd! -mondtam. Kis tányérra le majd a hátsó soron középen volt. Próbáltam nem kiállni a nyeregből úgy meghódítani a hegyet de nem sikerült végig, pedig nagyon akartam hogy combból menjen. Talán kétszer álltam ki de muszáj volt mert megálltam volna. Kemény volt nagyon azonban hosszabbnak hittem, mikor azt hittem az 1/8-ánál vagyunk akkor Peti hátraszólt, hogy megvan a fele. Vegyesen fogadtam. :) Nem tagadom kicsit megjött a kedv a hegyi menetekhez. Majd felértünk a tetejére, pici megállás pulzusszámcsere. Láthatóan nem fázott egyikünk sem. Sietni kellett úgyhogy jött a DH menet. Az óra a kis csalással együtt 71-et mért. Nagyon meredek volt lefelé ennyivel szaggatni (még ha 65 volt akkor is). Azonban bíztam a gumiban -lányoknál is így szoktam :) - meg kicsit a forgalomban is hogy csak nem most akar valami paraszt előzni. Visszafelé kis betámadásokkal indult a dolog fapofával persze, Petit egyszer sikerült betámadni, igaz láttam akkor épp szusszant egyet. Visszafelé teljesen rendben volt minden, semmi extra nem történt. Gödnél elköszönés, megköszönés, majd tépés haza Vácra. Reméltem, hogy nem bontlok a rend éber őreibe, és nem fognak két BMW-s igazoltatás között engem is csesztetni. Szép volt jó volt, még még még amíg jó idő van kellenek az ilyenek. 

A bringát meg még mindig nem ismerem annyira, még vannak dolgai amiket nem tudok kezelni, nem csoda hiszen két hete van nálam és még csak 350km-es értékű a közös kapcsolatunk.. :) Összességében kurva jó volt, már nagyon várom a következőt.

 Jobbclick a képre majd kép megjelenítése ( és látni fogod az egészet)

Tegnap nagyon jó volt, este találkozni hasonlóan nem otthonülő emberekkel Peti és Tibi személyében a strandon. Nagyon jó volt beszélgetni velük, kicsit fel is töltöttek lelkesedéssel. Jó ilyen emberek között lenni. Megkérdezték, hogy mi a terv mára, de nem akartam lelőni a poént. :) Ugyan nem tartottam és nem is féltem, hogy nem fog sikerülni. Ezek a szavak nálam nem szerepelnek. Sikerülni fog maximum nem annyi idő alatt mint terveztem. És hogy sikerült-e? Jobban mint terveztem.

Előző nap este már foglalkoztam a dologgal de teljesen nyugodtan nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Még elő sem készültem, nem pakoltam össze, ezt ma reggelre tartogattam. Kis városi cirkálás után megérkeztem a Váci Strandra ahol nekivetkőztem majd rövid szárazföldi bemelegítés után megnyomtam a gombot és futás be a medencébe 8-as pálya elfoglal és veretni neki. Melleztem mert szeretem -a térdem viszont nem- és egész jól is haladtam úgy éreztem, kicsit jobban is húztam úgy gondoltam majd ez a végén nem látszott mivel 47-es idővel jöttem ki a medencéből. (A 3,8km-em lett 1:40körül). Aztán lehet hogy látszik -mondjuk ez tiszta mért idő volt nem a nagy órát figyeltem- és csak én keveslem. Azonban elégedett is vagyok vele. Lábaim teljesen rendben voltak a végére. Megvolt a táv futás kifelé táska, cipő felkap futás be az öltözőbe ahol átvedlettem majd ki a kocsihoz ahol unokaöcsém Mario már várt. Jattolás, bicikli kiszedés, összerakás banánevés, ivás, ruhalogisztika aztán irány a Földváry-tér ahol a MOL mellett mentem fel a kerékpárútra és Szob felé kezdtem csapatni neki.

Jó volt nem volt vészes a forgalom sem. Zebegény határában visszatértem a kerékpárútra, ahol már nagyon zavart hogy folyik az orrom, szipogok. Laza kormányfogás inkább támaszkodásnak nevezném, egy fa az út mellett meg egy pad. A fa gyökere annyira megrepesztette a betont hogy felbarázdásodott amire árnyék vetült ezért kurvára nem láttam belőle semmit. Annyira eldobott, hogy mindkét kerekem a levegőben repült majd leérkezvén már egyensúlyvesztés állapotában a két lábam leért a földre a kerék meg elkezdett kacsázni, rongyolunk ki a fűre, azonban valami univerzumi erőnek hála nem lett belőle perec. A hátsó zsebből majdnem minden kiesett. Kerekeket megnéztem a hátsóban lett egy kisebb ütés amit majd meg kell csináltatni de nem vészes. Örülök, hogy ennyivel megúsztam lehetett volna rosszabb is mert sisak sem volt rajtam. Kiértem Szobra a komphoz ott fordultam, ha jól emlékszem 33-at mutatott az óra, a váci tanpályára viszont 70-nel érkeztem vissza. Szóval, még kénytelen voltam elmenni Gödre is meg vissza. Átlag 30.3 lett. Elégedett vagyok ezzel is.

Öcskös már várt visszaérkezésemkor és bedobtuk a gépet felhúztam a cipőt no meg pulzusmérőt és indulás a ligeti tóhoz. A pulzusom ahogy én láttam végig 150körül volt, szinte nem is ment e fölé. Nehéz volt a futás nem is kicsit. A hasamban éreztem nagyon a bordák alatt/mellett. Sietős gyaloglással fűszereztem a dolgot meg PP-nél olvasott kólával. Tényleg kurvajó volt. :) Szar volt a futásom, nem volt akkor iram mint egy 8km-nél de szerintem nem is nagyon várhattam el magamtól, most futottam először félmaratont. El is fáradtam benne. Korai volt még. Főleg így, hogy ráfutás volt, viszont ezt egyáltalán nem éreztem. Próbáltam kerékpárnál az utolsó 5km-et lassítani levinni csak 20környékére. Szóval futás volt majd mikor éreztem, hogy a térdeim jeleznek, hogy "sok lesz az haver pihenj" akkor gyaloglásba váltottam. Volt ilyen sok, de azért annyira nem hogy a felét gyalogolni kellett. Nem akartam, hogy egy hirtelen ötlet miatt -a mai féltávot értem ezalatt- odabasszam az egészet. És ugye azt sem szabad elfelejteni, hogy szombaton kurvafontos baseballmeccsem van amin valószínű guggolni fogok. Szóval az egészségemet, helyeztem minden elé. Végére elfáradtam rendesen majd megörülvén az utolsó körnek elkezdtem szaporázni a lépteimet. Majd beértem a kiszámolt ponthoz és örültem, nagyon.

Két hét után sikerült meg pár éves múlttal bár ezeket a sportokat sohasem vettem komolyan és nem is nagyon töltöttem el bennük nagy időket. Azonban a cél amit kitűztem várat magára én addig készülök, több alázattal, tudván hogy a felét ha nem is hivatalosan de teljesítettem. Mindenkinek köszönöm aki biztatott haveroknak, Harsányi Atti, Pécsi Peti, Tibi, Fucu, Józsi, Fece, Zolika, Atti, Csabi, Ginusom és kiemelve Máriónak és ÉDESANYÁMNAK akit a jó Isten éltessen sokáig születésnapja alkalmából, aki lehetőséget adott nekem ehhez.

A vége 6:17:22.03 és a finisher kép

Egy nappal a Velencei tóúszás után reggel lementem megismételni tesómmal a távot. 2km laza úszás lett belőle cirka 55perc alatt majd kis pihenővel kerékre pattantam és elkezdtem az utat szépséges fővárosunk felé. Tegnapi kalamajkából okulván a kerékpárúton kezdtem meg az utamat, és tettem is meg egészen Újpestig ameddig is tartott az út. A minőség elég gyatra volt, valahogy nem jön be az országúti biciklivel a mozaikos út, vagy viacoloros vagy legyen bármi a neve. Az meg hogy mindenkinek ott kell közlekedni azt sem nagyon értem.... A lényeg hogy 75km lett belőle ámde el is fáradtam benne rendesen. Éreztem még az előző napot is. A bicikli nagyon jól ment nagyon tetszik még mindig. Váltóját szokni kell még mindig, viszont mindenemet feltörte annak ellenére hogy szivacsos nadrággal mentem. Seggem, tenyerem egyaránt. Mit sem vont le az élvezeti értékéből. Csütörtökre már 90km-t tervezek. Aztán majd mehet száz fölé is, addig kell amíg jó idő van mert szerintem nekem a spinning nagyon nem fog tetszeni :/

Hétfőn, azaz tegnap eléggé éreztem a combomban, hogy a kerekezéstől elszoktam. Úszni nem nagyon akartam menni mivel előző két nap már voltam és szerdán oda is kell mennem Attival. Lett belőle futás ámde más távon. Lakástól egészen a város határáig mentem -szerintem el is hagytam- majd vissza. Kiszámolva 9km lett az út a kerékpárutat is bevonva. További izomláz lett az eredménye ma reggelre. Plusz erre még jön egy kis megfázás (szerintem a tóban szedtem össze) aminek nagyon nem örülök, hiszen... no majd később. :)