Tegnap nagyon jó volt, este találkozni hasonlóan nem otthonülő emberekkel Peti és Tibi személyében a strandon. Nagyon jó volt beszélgetni velük, kicsit fel is töltöttek lelkesedéssel. Jó ilyen emberek között lenni. Megkérdezték, hogy mi a terv mára, de nem akartam lelőni a poént. :) Ugyan nem tartottam és nem is féltem, hogy nem fog sikerülni. Ezek a szavak nálam nem szerepelnek. Sikerülni fog maximum nem annyi idő alatt mint terveztem. És hogy sikerült-e? Jobban mint terveztem.
Előző nap este már foglalkoztam a dologgal de teljesen nyugodtan nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Még elő sem készültem, nem pakoltam össze, ezt ma reggelre tartogattam. Kis városi cirkálás után megérkeztem a Váci Strandra ahol nekivetkőztem majd rövid szárazföldi bemelegítés után megnyomtam a gombot és futás be a medencébe 8-as pálya elfoglal és veretni neki. Melleztem mert szeretem -a térdem viszont nem- és egész jól is haladtam úgy éreztem, kicsit jobban is húztam úgy gondoltam majd ez a végén nem látszott mivel 47-es idővel jöttem ki a medencéből. (A 3,8km-em lett 1:40körül). Aztán lehet hogy látszik -mondjuk ez tiszta mért idő volt nem a nagy órát figyeltem- és csak én keveslem. Azonban elégedett is vagyok vele. Lábaim teljesen rendben voltak a végére. Megvolt a táv futás kifelé táska, cipő felkap futás be az öltözőbe ahol átvedlettem majd ki a kocsihoz ahol unokaöcsém Mario már várt. Jattolás, bicikli kiszedés, összerakás banánevés, ivás, ruhalogisztika aztán irány a Földváry-tér ahol a MOL mellett mentem fel a kerékpárútra és Szob felé kezdtem csapatni neki.
Jó volt nem volt vészes a forgalom sem. Zebegény határában visszatértem a kerékpárútra, ahol már nagyon zavart hogy folyik az orrom, szipogok. Laza kormányfogás inkább támaszkodásnak nevezném, egy fa az út mellett meg egy pad. A fa gyökere annyira megrepesztette a betont hogy felbarázdásodott amire árnyék vetült ezért kurvára nem láttam belőle semmit. Annyira eldobott, hogy mindkét kerekem a levegőben repült majd leérkezvén már egyensúlyvesztés állapotában a két lábam leért a földre a kerék meg elkezdett kacsázni, rongyolunk ki a fűre, azonban valami univerzumi erőnek hála nem lett belőle perec. A hátsó zsebből majdnem minden kiesett. Kerekeket megnéztem a hátsóban lett egy kisebb ütés amit majd meg kell csináltatni de nem vészes. Örülök, hogy ennyivel megúsztam lehetett volna rosszabb is mert sisak sem volt rajtam. Kiértem Szobra a komphoz ott fordultam, ha jól emlékszem 33-at mutatott az óra, a váci tanpályára viszont 70-nel érkeztem vissza. Szóval, még kénytelen voltam elmenni Gödre is meg vissza. Átlag 30.3 lett. Elégedett vagyok ezzel is.
Öcskös már várt visszaérkezésemkor és bedobtuk a gépet felhúztam a cipőt no meg pulzusmérőt és indulás a ligeti tóhoz. A pulzusom ahogy én láttam végig 150körül volt, szinte nem is ment e fölé. Nehéz volt a futás nem is kicsit. A hasamban éreztem nagyon a bordák alatt/mellett. Sietős gyaloglással fűszereztem a dolgot meg PP-nél olvasott kólával. Tényleg kurvajó volt. :) Szar volt a futásom, nem volt akkor iram mint egy 8km-nél de szerintem nem is nagyon várhattam el magamtól, most futottam először félmaratont. El is fáradtam benne. Korai volt még. Főleg így, hogy ráfutás volt, viszont ezt egyáltalán nem éreztem. Próbáltam kerékpárnál az utolsó 5km-et lassítani levinni csak 20környékére. Szóval futás volt majd mikor éreztem, hogy a térdeim jeleznek, hogy "sok lesz az haver pihenj" akkor gyaloglásba váltottam. Volt ilyen sok, de azért annyira nem hogy a felét gyalogolni kellett. Nem akartam, hogy egy hirtelen ötlet miatt -a mai féltávot értem ezalatt- odabasszam az egészet. És ugye azt sem szabad elfelejteni, hogy szombaton kurvafontos baseballmeccsem van amin valószínű guggolni fogok. Szóval az egészségemet, helyeztem minden elé. Végére elfáradtam rendesen majd megörülvén az utolsó körnek elkezdtem szaporázni a lépteimet. Majd beértem a kiszámolt ponthoz és örültem, nagyon.
Két hét után sikerült meg pár éves múlttal bár ezeket a sportokat sohasem vettem komolyan és nem is nagyon töltöttem el bennük nagy időket. Azonban a cél amit kitűztem várat magára én addig készülök, több alázattal, tudván hogy a felét ha nem is hivatalosan de teljesítettem. Mindenkinek köszönöm aki biztatott haveroknak, Harsányi Atti, Pécsi Peti, Tibi, Fucu, Józsi, Fece, Zolika, Atti, Csabi, Ginusom és kiemelve Máriónak és ÉDESANYÁMNAK akit a jó Isten éltessen sokáig születésnapja alkalmából, aki lehetőséget adott nekem ehhez.
A vége 6:17:22.03 és a finisher kép
