A kettes számhoz negatív érzelmeket tudok társítani sajnos. Minden dolog amit másodjára próbáltam vagy kudarcba fulladt, vagy erős sokként hatott. Ezért volt egyfajta tartás bennem a tegnapi napon. 

Reggel 04:40-es kelés majd irány munkába. Sportolás terén nem sikerült a hétvége, az élet más részén is teljesítenem kellett, egyáltalán nem bánom, de most nem 16 mérkőzéses baseball szezonra készülök. Ezért mivel egy hónapja futottam ilyen nekem ultra hosszú távot, így egy belső hang azt mondta, hogy ideje megpróbálnom megint. Így vállalva a 8órás jövökmegyekintézkedekegésznapugrálós munkát, mondván kemény vagyok ki kell bírnom. Kevesebb mint százhatvan nap van még. Bár ha abból a szempontból nézem az egészet, hogy a húsz hetes edzéstervem csak március 12-én kezdődik akkor több mint jól állok. Lényeg a lényeg, hogy hazaérve, gyors logisztikázás majd öltözés, cipő és tipli futni. Az útvonal a szokásos Dunekszi vége fordító és vissza. Rövidebb lett picit mivel visszafelé a főúton jöttem. Na majd erről később :/ 
Odafelé mondhatni gond nélkül futottam, az agyam kattogott a távon, nem olyan volt mint először mikor a kíváncsiság hajtott. Ez a tűz kialudt már. Ellőttem ezt a puskaport. Sződligetig nagyon könnyen majd Gödön egy kóbor kutyával kellett viaskodom kicsit, (itt azért tele lett a gatyám, de támadólag léptem fel és szó nélkül kitekertem volna a nyakát a kutyának) ami nem hiszem hogy nagyon segített nekem. Kicsit kibillenve a ritmusból haladtam tovább majd elérkeztem a harmincas fordítóhoz ahol jól éreztem még mindig magam viszont megfordult a fejemben, hogy ennyi elég lenne. Aztán egy hang válaszolt, hogy -de nem most! Így haladtam tovább majd ki a főútra a város határában és robogás be Dunakeszire. Ez a vonal mindig annyira hosszúnak tűnik. Az is mivel innen kicsit több mint 5kili a fordító. Megálltam egyszer nyújtani meg gyúrni. Jól fogyott a hígra kevert izó és a glikogénraktárak sem akartak könnyen ürülni. Nem értem pedig nem is sütött a Nap :)
Egy banán ilyenkor már lent volt és ment utána a második. 60 és 110percnél csúsznak ez már fix így működik is a dolog. Haladva tovább fordító megvolt, irány vissza. Autókból hesszöl mindenki kifelé. Van aki dudál is. Nem reagálok. Ez a legbölcsebb amit tehetek. Majd D'keszi és Göd között pompás panoráma fogad meleg színekkel ha lefordítom a Duna felé a fejem. Csak egy húsz fok hiányzik plusszba mert itt már elkezdtem fázni mivel kezdetleges nátha, megfázással indultam. Talán már pici lázam is lehetett. Én robotoltam tovább. Majd 28km környékén éreztem, hogy problémás lehet a dolog. Pici görcsök, nehézkes lábak. Megint egy-két perc technikai szünet a szokásos eljárással. Jól esett majd irány tovább. Rám sötétedett a főúton. Felvettem a láthatóságit. Rendőrökkel is találkoztam, nem basztattak. Egyre sűrűbben kezdtek jelentkezni a görcsök. Arra gondoltam, hogy elfogyott valami olyan adalékanyag ami talán ezt megelőzi. Magnézium vagy kálcium. Igen nem nagyon használtam őket ellenben próbáltm a gyümölcs zöldséget erőltetni. Már-már teljesen vega vagyok. Úgy gondoltam ez majd fedezheti. Szóval felerősödtek annyira hogy tényleg nehézkessé vált a futás, szar volt elindulni megint, darabos volta mozgás. És aztán jöttek olyan hátborzongató részek a főúton ahol világítás semmi. Nálam sem volt semmi. Hold sem tudott adni semmi fényt. Pár részen teljes sötétségben haladtam. Nem mondom, hogy nem féltem, de felismertem, hogy tudtam mire vállalkozom. Ha jött autó megvilágította, hogy hol van az út széle egyébként meg teljesen memóriából dolgoztam. Nem volt kellemes. Ne próbáljátok ki, ha kérhetlek. Kavarogtak itt már mindenféle gondolatok a fejemben, hogy szólok havernak jöjjön értem. De aztán eszembe jutott hogy mennyire gáz lesz majd beszállni a kocsiba. Mennyire szar lesz, csalódást okozni magamnak. Ha most kiszállok, majd 'atádon is ki fogok? Így abba maradtam, hogy nem szólok senkinek és mire végeztem is a dilemmámmal beértem Vácra. Ha futottam rendben voltam, ha megálltam szar volt. Viszont menet közben görcsöltem folyamatosan. Úgy próbáltam már futni, hogy szakadás vagy bármi sérülés ne legyen belőle. Most már végigcsinálom, ha aknára lépek is. Gyomorban nagyon jó voltam és folyadékkal is rendben volt minden. Éreztem, hogy erő még kurvára van, csak tele volt mindkét lábam görcsökkel főleg a bal comb és jobb vádli. Próbáltam lószolni picit egy olyan 80-100m-t. Ment szépen nem volt semmi gond. Kicsit iramjátékos lett a vége. A gyorsítások elején a görcsök is egy pillanatra abbamaradtak. Majd végre hazaértem. Itt már éreztem, hogy lázam van, fáztam átizzadtam mindenemet, és k*rvára szentségeltem, hogy ennyire ki tud b***ni velem a hideg. Örültem, hogy megcsináltam, talán jobban is kellene mint az elsőnek hiszen sok negatív körülmény befolyásolta ezt az edzés ellenben a másikkal, mégsem sikerül. Így alakult. A jó oldalát nézem a dolognak és ebből próbálok profitálni.

Tanulásnak nem volt utolsó. Kajával nagyon jól stratégiáztam az előző napokban, hidratáltság is rendben volt. Több izo meg több ásványi anyag kell sürgősen.  

Most már biztos, hogy összeszedtem megint valami megfázást de nem fogok leállni az edzéssel. Ami pozitívum, hogy a görcsök utóhatásait érzem csak. A térdek a szokotthoz képest jól vannak. Várják a bringára ráfutást a melegebb időben. :)