Ennyi van letudva az irányított felkészülésből. Hogy érzem? Leginkább sehogy. Picit talán javultam ennyit érzek, no meg azt hogy van még mit behoznom. Siránkozhatnék, hogy nem tudom mi lesz a tóparton vagy, hogy erősebb lett a munkám és többet kivesz belőlem, de nem fejtem inkább ki. Próbáljunk a jó dolgokkal foglalkozni. 

Kezdjük az úszással. A márciust egy laza héttel indítottam meg e szempontból. Nem is vittem túlzásba, nem is ment jól, aztán elkezdtem emelni az adagokat. 2,6->6,3->7,6 e héten pedig hétfőn már most 3,8km-t mentem. És még van két úszós napom. Stabil 22perces tempókat megyek azt tudom tartani. 20-21-esekért meg nem fogok küzdeni. Első IM nem tudom mennyire lehet majd tolni neki, úgyhogy inkább óvatos leszek. E heti killerszámom elvileg 8felett lesz. E hónapban túlléptem a századik leúszott kilométert.

Bringázásban úgy érzem jól haladok. 28órám van eddig letekerve, szeretném e hónapban az ezret megcsinálni amire reális esélyem is van. Egyre többet megyek a CUBE-bal, van már könyöklőm is, SPD viszont még nincs. Talán nem is lesz. Defekt is volt már, lehetett gyakorolni ezt is. Most is mindjárt indulok 90percet tekerni szintes terepre. Hétvégén Tibivel elmentünk megtekerni az ún. Riverside karikát. 4:56-ra hoztuk le a 138km-t. Nekem ez volt eddig a leghosszabb kanyarom. Nem volt semmi feszengés 28-as átlagot mentünk, szóltam Tibinek, hogy ésszel csináljuk. Így jó is volt, még egy 50-est simán  tudtam volna menni. Pulzus is alacsony volt, mondjuk az igazsághoz hozzátartozik, hogy sokat utaztam hátul. Bringán ezt a 130 körüli tartományt szeretném majd tartani a színpadon is. Akkor hiszem, nem lehet baj.

Futás. Mostoha március de inkább én. Elhanyagoltam kicsit. Nem estem ki belőle szerencsére, de egyszer kénytelen voltam ráfutást kihagyni másszor pedig inkáéűbb egy hosszú tekerést iktattam be. Március 12-én túlléptem az ezredik kilit. Tegnap meg a századikat a hónapban ami nem sok. Talán picit emelni kéne? -de hát végigfutottam az egész telet.. Most e szám iránt nem sok indíttatást érzek. Nem tudok rápörögni. Nincs kedv sem. Talán az ismétlődő útvonalak miatt. A terep hiánya. Nem tudom biztosan, de változtatnom kell valamit ezen. Igaz hogy pici adagok vannak a tervben, de pont ezért nem kéne fejben gondot jelentenie. 

A pici adagokról jut eszembe. Kétségeim vannak ezzel kapcsolatban, azonban mikor megnézem pár nagymenőnek az edzésnaplóját akkor világosan látni, hogy a nagy nap előtt ők is ilyen távokkal dolgoztak és mégis lehozták egy remek időre a távot. Valószínűleg a múlt is sokat számít. Én még egy éve sem tolom, ők meg több éve a triatlont. Ez viszont óvatosságra int, és már nem álmodozok 12-13-as 'atádi időkről. Ha 14 vagy 15 lesz azt is leszarom. Végig akarok érni. Ez a fő cél. Majd másodévesen talán izmozok. Addig minek!?

Túl vagyok rajta, elkezdtem a húsz hetes felkészülést. A futás vissza lett véve, teret adva kerékpározásnak, és futásnak. Talán jókor is jött a
dolog mivel eléggé kezdtem nagyokat futni indokolatlanul. Magam akartam
bizonyítani, még erősebbé válni fejben. Érkezett kisebb lebetegedés is
ezért a felkészülés (ha hívhatom ennek a 20 hetes szakaszt) előtt ki tudtam
lazulni, visszavettem a sportból. Motivációm is alábbhagyott. Éppen a
megfelelő időben karoltak fel.

Újra az uszodában. Ismerős arcok, mosolygás, pár mondat, bérletváltás.
Vissza a vízbe. Arra számítottam, hogy nagyon rosszul fog menni a dolog.
Szerencsére annyira nem lett katasztrofális. Bár kihívás volt leúszni a
2km-t is. Aztán szépen belerázódtam, most már hármat is leúsztam tegnap,
igaz elszokván rányomta bélyegét a napomra. Megviselt kicsit. Ezen kell
dolgoznom, hogy olyan természetes legyen, mintha kettőt lépnék. Gondolom
ezért is van ekkora szerepe a felkészülésben. Sokan hajlamosak
elbagatellizálni talán. Ahogy én is télvíz idején. Ezért is terveztem be a
szombati meccs elé kis csobbanást. A mérkőzés alatt nem éreztem, másnap
viszont úszásnál igen hogy a dobóvállamban jókora izomláz lakozik.

Előgurítottam a Kanárit is. Edzőtermem az országút, és járulékos
szolgáltatásaik. Autók, dudálások, hideg integetések. Az elején felhúztam
magam rajtuk, még most is oda-oda szólok. Bár a minap megúsztam egy majd
három órás kanyart dudaszó nélkül. Próbálom szorosabbra fűzni a Kanári és
köztem, hiszen együtt fogjuk teljesíteni a távot ott amikor majd nagyon
kell. Technikai probléma sem tarkítja szimbiózisunkat, szóval a feltételek
adottak. Bárcsak az közutak is ennyire simák lennének.

Futásban számomra visszalépés, persze le van írva, hogy csak a tervezet
elején lesz ez így. Akad később benne 30km feletti futás. Talán egy jó
alapot sikerült télen összehordani. Izgatottan várom mire elegendő.

Igaz nincs előírva, viszont mikor olyan napok vannak, hogy kétféle edzés
van, akkor próbálom őket egymásra építeni. (csak sikerült idegen szó nélkül
leírnom) Hogy ennek az elején mekkora jelentősége van nem tudom viszont
remélem, hogy sok. Ha valaki ezzel kapcsolatban tud, reális infót kérem,
írja meg.

Páran állítják, most a jobb idő beálltával, hogy a lábaim jelentős
változáson mentek keresztül. Örülök, mert olyan helyeken is érzem ahol nem
is tudtam, hogy van izom.
Illetve a számok is mutatnak annyit, hogy amióta vissza lettek véve az
adagok, jobb lett a tempó. Ez logikus lenne, de a pulzus is csökkent. Ma
nagyon meglepő értékek voltak az órán. A kerékpár nem mérvadó, mert lassú
tempó volt, futásban viszont érzem, hogy nem pörög annyit ott bent a jobb
tempónál. Nagyon nehezen ismerem fel a fejlődés jeleit, így minden ilyenbe
próbálok kapaszkodni. Különben is ha megfelelő dolgokkal mágnesezem magam,
az rengeteget számíthat.

Rövid lett.. 

A kettes számhoz negatív érzelmeket tudok társítani sajnos. Minden dolog amit másodjára próbáltam vagy kudarcba fulladt, vagy erős sokként hatott. Ezért volt egyfajta tartás bennem a tegnapi napon. 

Reggel 04:40-es kelés majd irány munkába. Sportolás terén nem sikerült a hétvége, az élet más részén is teljesítenem kellett, egyáltalán nem bánom, de most nem 16 mérkőzéses baseball szezonra készülök. Ezért mivel egy hónapja futottam ilyen nekem ultra hosszú távot, így egy belső hang azt mondta, hogy ideje megpróbálnom megint. Így vállalva a 8órás jövökmegyekintézkedekegésznapugrálós munkát, mondván kemény vagyok ki kell bírnom. Kevesebb mint százhatvan nap van még. Bár ha abból a szempontból nézem az egészet, hogy a húsz hetes edzéstervem csak március 12-én kezdődik akkor több mint jól állok. Lényeg a lényeg, hogy hazaérve, gyors logisztikázás majd öltözés, cipő és tipli futni. Az útvonal a szokásos Dunekszi vége fordító és vissza. Rövidebb lett picit mivel visszafelé a főúton jöttem. Na majd erről később :/ 
Odafelé mondhatni gond nélkül futottam, az agyam kattogott a távon, nem olyan volt mint először mikor a kíváncsiság hajtott. Ez a tűz kialudt már. Ellőttem ezt a puskaport. Sződligetig nagyon könnyen majd Gödön egy kóbor kutyával kellett viaskodom kicsit, (itt azért tele lett a gatyám, de támadólag léptem fel és szó nélkül kitekertem volna a nyakát a kutyának) ami nem hiszem hogy nagyon segített nekem. Kicsit kibillenve a ritmusból haladtam tovább majd elérkeztem a harmincas fordítóhoz ahol jól éreztem még mindig magam viszont megfordult a fejemben, hogy ennyi elég lenne. Aztán egy hang válaszolt, hogy -de nem most! Így haladtam tovább majd ki a főútra a város határában és robogás be Dunakeszire. Ez a vonal mindig annyira hosszúnak tűnik. Az is mivel innen kicsit több mint 5kili a fordító. Megálltam egyszer nyújtani meg gyúrni. Jól fogyott a hígra kevert izó és a glikogénraktárak sem akartak könnyen ürülni. Nem értem pedig nem is sütött a Nap :)
Egy banán ilyenkor már lent volt és ment utána a második. 60 és 110percnél csúsznak ez már fix így működik is a dolog. Haladva tovább fordító megvolt, irány vissza. Autókból hesszöl mindenki kifelé. Van aki dudál is. Nem reagálok. Ez a legbölcsebb amit tehetek. Majd D'keszi és Göd között pompás panoráma fogad meleg színekkel ha lefordítom a Duna felé a fejem. Csak egy húsz fok hiányzik plusszba mert itt már elkezdtem fázni mivel kezdetleges nátha, megfázással indultam. Talán már pici lázam is lehetett. Én robotoltam tovább. Majd 28km környékén éreztem, hogy problémás lehet a dolog. Pici görcsök, nehézkes lábak. Megint egy-két perc technikai szünet a szokásos eljárással. Jól esett majd irány tovább. Rám sötétedett a főúton. Felvettem a láthatóságit. Rendőrökkel is találkoztam, nem basztattak. Egyre sűrűbben kezdtek jelentkezni a görcsök. Arra gondoltam, hogy elfogyott valami olyan adalékanyag ami talán ezt megelőzi. Magnézium vagy kálcium. Igen nem nagyon használtam őket ellenben próbáltm a gyümölcs zöldséget erőltetni. Már-már teljesen vega vagyok. Úgy gondoltam ez majd fedezheti. Szóval felerősödtek annyira hogy tényleg nehézkessé vált a futás, szar volt elindulni megint, darabos volta mozgás. És aztán jöttek olyan hátborzongató részek a főúton ahol világítás semmi. Nálam sem volt semmi. Hold sem tudott adni semmi fényt. Pár részen teljes sötétségben haladtam. Nem mondom, hogy nem féltem, de felismertem, hogy tudtam mire vállalkozom. Ha jött autó megvilágította, hogy hol van az út széle egyébként meg teljesen memóriából dolgoztam. Nem volt kellemes. Ne próbáljátok ki, ha kérhetlek. Kavarogtak itt már mindenféle gondolatok a fejemben, hogy szólok havernak jöjjön értem. De aztán eszembe jutott hogy mennyire gáz lesz majd beszállni a kocsiba. Mennyire szar lesz, csalódást okozni magamnak. Ha most kiszállok, majd 'atádon is ki fogok? Így abba maradtam, hogy nem szólok senkinek és mire végeztem is a dilemmámmal beértem Vácra. Ha futottam rendben voltam, ha megálltam szar volt. Viszont menet közben görcsöltem folyamatosan. Úgy próbáltam már futni, hogy szakadás vagy bármi sérülés ne legyen belőle. Most már végigcsinálom, ha aknára lépek is. Gyomorban nagyon jó voltam és folyadékkal is rendben volt minden. Éreztem, hogy erő még kurvára van, csak tele volt mindkét lábam görcsökkel főleg a bal comb és jobb vádli. Próbáltam lószolni picit egy olyan 80-100m-t. Ment szépen nem volt semmi gond. Kicsit iramjátékos lett a vége. A gyorsítások elején a görcsök is egy pillanatra abbamaradtak. Majd végre hazaértem. Itt már éreztem, hogy lázam van, fáztam átizzadtam mindenemet, és k*rvára szentségeltem, hogy ennyire ki tud b***ni velem a hideg. Örültem, hogy megcsináltam, talán jobban is kellene mint az elsőnek hiszen sok negatív körülmény befolyásolta ezt az edzés ellenben a másikkal, mégsem sikerül. Így alakult. A jó oldalát nézem a dolognak és ebből próbálok profitálni.

Tanulásnak nem volt utolsó. Kajával nagyon jól stratégiáztam az előző napokban, hidratáltság is rendben volt. Több izo meg több ásványi anyag kell sürgősen.  

Most már biztos, hogy összeszedtem megint valami megfázást de nem fogok leállni az edzéssel. Ami pozitívum, hogy a görcsök utóhatásait érzem csak. A térdek a szokotthoz képest jól vannak. Várják a bringára ráfutást a melegebb időben. :)