Tegnap este még úgy volt, hogy cipőt megyek venni, aztán ez meghiúsult rajtam kívül álló okok miatt. Úgy volt hogy Peti is lehet jött volna velem, ugyanakkor ment volna futni is terepre. Megoldottam neki a dilemmát azért megkérdeztem, hogy mennyit tervez futni holnap, esetleg elmentem volna fényképezni, de arra nem is gondoltam, hogy futni. Írtam mailt majd, felhívott. Mondta mi a terv és hogy menjek mert kurvára jó lesz. Határozottságával lerohanva nem tudtam nemet mondani, ám miután leraktam a telefont erősen gondolkodtam, hogy visszahívom mivel megjelent a nagy fehér nyúl (így hívom a kételyt) és lemondom a holnapi napot. De ez meg olyan buzis lett volna szóval egy életem egy halálom megyek. Meglátom milyen lesz. A kilian jornetes videók nagyon tetszenek és látom, hogy nagyon szép helyeken lehet menni, talán a technika is más lesz és annyira nem fog odabaszni a lábamnak mint az aszfalt.

Úgy volt, hogy reggel 9-kor előttünk felvesz és megyünk Nagy Hideg-hegyre. Így is történt. Előtte még beugrottam a boltba venni egy literes kólát ami az üzemanyag lesz a hegyre. A logisztikázás annyira nem ment jól de hát nem nagyon tudtam, hogy mire számítsak. Peti a váltópólóra felhívta előzetesen a figyelmem, én azonban továbbgondoltam a dolgot picit. Plusz egy pulcsi meg egy garbó. Nem kellett volna. Olyan gyönyörű időnk lett hogy csuda. Reggel már 6°C-ot mutatott a hőmérő higanyszála. Vittem zenét is de minek! Bűn lett volna hallgatni bármit is. Az igazi csendnél tökéletesebb nincs. Megérkeztünk Királyrétre, onnan még egy picit beljebb mentünk majd az ominózus sorompótól indultunk. Leraktuk az autót majd kis buziskodás részemről –beírom én Petyka J. Indultunk volna de a kesztyűmet bent hagytam megkértem Petit hogy nyissa ki legyen szíves. Láttam rajta, hogy már nagyon menne, és ne tököljek ennyit, de korrekt volt egy szót sem szólt csak annyit, megjegyzett viccesen, hogy ezt majd nem írja bele a beszámolóba. J

Szóval elindultunk. Nagyon tetszett, hogy bent vagyunk az erdőben. Kiszakadván a városi retekből, közel kerülve a természethez. Ez az érzés, egyre csak fokozódott bennem főleg ahogy a gerincen futottunk. Tudtam, hogy nem szabad itt tempót vágni, próbáltam finoman, majd annyira nem kellett már erre figyelni pár kili és emelkedő után. Gyönyörű vörös-barna avar borította a köves, néhol pici sziklás utat amin verettük fölfelé figyelni kellett tényleg hova lépsz. Szerencsére nem történt semmilyen probléma. Az első emelkedő combos volt majd a többinél már picit hozzászoktam és talán picit könnyebbek voltak. Az első emelkedőre felérve pici megállás majd pár méter gyaloglás után visszavettük a futótempót. A nemes egyszerűsége elvarázsolt a terepfutásnak. Nem gondolsz semmire, hisz nincs időd ilyenekre, nem körözgetsz egy kimért pályán, hanem figyeled a turista jelzéseket illetve, keresed hova tedd a következő lépést. Éberen tart, nem fásulsz be annyira nem tudsz elfáradni szellemileg. Nézelődsz, hisz nem akármilyen helyeken jársz. Ide hétköznap, átlagember nem jön. Főleg nem hétfő délelőtt. Ennek megfelelően nem is nagyon találkoztunk senkivel. Ez csak jobban emelte a dolog atmoszféráját.

A második emelkedő nem csak meredek volt de hosszú is. Felérve elfordultunk balra és már láttam, hogy ott van egy domb és képekről ismerős környezet. Nagy Hideg-hegy. Előtte még azért volt egy kemény emelkedő. Peti inspirált egy kicsit ott, amire mondtam hogy én megfutom ezt az emelkedőt. 85%-ig sikerült felmenni de húzós volt az is ezért megálltam és egy picit leguggoltam, ami nagyon jól esett, majd tíz másodperc múlva folytattam a futást fölfelé. Felért Peti is megláttam a házat ami nagyon is ismerős volt. Nagyon örültem, hogy én kis lófasz, gyenge madárcsontú panelninja ide felértem. Aztán elmentünk a magasságot jelző kőig amit megérintettem először és nézelődtünk. Fújt a szél elég komolyan, reggel néztem, hogy 30-35ös lökések vannak fent. Volt is annyi. Peti gyorsan megkérdezte, hogy átmenjünk-e Csóványosra. 3 kili körül van, mondtam menjünk. Na most jött az a rész ami különösen tetszett. Downhill J Először csak finoman eresztettük neki a hó miatt (igen volt olyan is fent amit utálok de itt nagyon tetszett). Egész fasza tempóval suhantunk lefelé aztán fordulás balra. Csóványos felé mentünk egy egész szintes részen ami hol lejtett, hogy emelkedett. Néhol úgy kellett kapaszkodni, mert jól is esett, megérinteni a természetet, meg picit tartalékolni abból ami még megmaradt. Havas csúszós emelkedő megint pici akadályokkal ami néhol kidőlt fák voltak ezeken átugrani, alattuk átcsúszni.. Nagyon adtak az érzésnek. Megint olyan kilátás tárult elénk, hogy szám tátva maradt. És csak arra tudtam gondolni, hogy köszönöm, hogy ezt láthatom, és köszönöm, hogy itt lehetek. Sokat bámészkodni nem lehetett menni kellett a cél felé ami 938méteren tartózkodott. Futás-mászás fölfelé, az utolsó 200méteren már fáradtam, nagyon örültem, hogy átértünk Csóványosra. Sapka felvétele, mert a kabát kapucnija már annyira nem segített és éreztem, hogy kicsit kezd fájni a fejem.  Fényképkészítés majd pár perc szünet aztán gondoltam én, hogy majd itt valahol oldalt leereszkedünk vissza a kocsihoz. Ekkor erről megkérdeztem Petit aki mondta hogy nem. Úgy megyünk vissza ahogy jöttünk. Annyira nem volt szar mert IPARI DOWNHILL jött ami KURVÁRA BEJÖTT. REPÜLNI LEHET LEFELÉ ÉRTED??? Kurvajó!! Ez valami varázslatos része az egésznek. Rombolsz lefelé és tényleg olyan mintha repülnél. Főleg mikor elrugaszkodsz és tényleg repülsz több métert ahogy Kilian szokta. Hideg-hegyhez visszaérve volt két út fölfelé de azt választottuk amin eredetileg jöttünk, hogy el ne tévedjünk. Bölcs gondolat volt ez így utólag. Felérve megint egy kis nézelődés. Töltődés. Aztán most jött az igazi DH. Azon a meredek részen amin 85%-ig tudta felfutni valahogy annyira begyorsultam, hogy elengedtem magam átadtam az irányítást a természetfeletti erőknek had vigyen mivel én fékezni már nem tudtam. Szerencsére leértem úgy hogy a hajam szála nem görbült, pedig ott nagy perec lehetett volna. Aztán ugyanúgy DH de most már szarabb talajon de sziklás részen. Fokozottabban kellett ügyelni hova rakod a lábad de végül itt is sikerült egyben leereszkedni. Majd a végén már igazi örömfutás volt Petivel néztük a tájat ahogy a Nap fénye süti a sziklákat, hegyoldalt. Majd megint egy lejtő és visszaértünk a sorompóhoz. Az óra azonban hat perc híján két órát mutatott így rátekertük még azt a hat percet levezetésnek. Majd átöltözés, örömködés, aztán jöttünk visszafelé Vácra, mert menni kellett dolgozni és ez olyan volt mintha egy álomból kellett felkelni.

Peti nagyon szépen köszönöm ezt az élményt is!!

A mai napi kötelező után terveztem, hogy elugrok gyorsan a sportorvosomhoz a térdeimmel kapcsolatban. Bejelentkeztem előre, csücskösen de belefértem a mai napba. Odaértem fél háromra és nem is kellett három percnél többet várnom. Belépvén közöltem a nyűgömet, nevezetesen, hogy augusztus óta triathlonozom, és futásomat megkeserítik picit a térdeim. Pláne, hogy azt érzem, hogy ki*aszottul mennék de mindig leintenek fekete zászlóval. Gyulladás, húzódás, részleges szakadás vagy mi a fene van velem?
Elsőként össze kellet zárnom a lábaimat és kihúzni magam. Majd azonnal közölte, hogy itt bizony ortopéd jellegű probléma van. A két lábam kicsit befelé néz. Messze van az X-től de nem is neutrális. Aztán következőnem megkérte, hogy emeljem el az egyik lábamat a földtől. Ekkor kiderült az is hogy már-már lúdtalpas közeli állapotban vagyok. Ezen mondjuk nem csodálkozom hisz naponta majd 1-1 kilós cipőben rohangálok elég sokat. Egyszer lemértük haverral és 10km környékére jött ki. A bal lábfejemen is érzem, hogy nem esik jól nekem ez a dolog. Nem is hordom már az utóbbi 8-10 napban a melós cipőt. Szóval ikszláb, lúdtalp diagnózis majd fel kellett feküdni az asztalra ahol megnyomkodta a térdemet, mondtam hol szokott fájni. Most viszont semmi baja nem volt helyrejött egy szűkebb időtartamú alvástól és egy-két krémtől. Ebből kifolyólag nincs semmilyen gyulladás vagy húzódás.

Véleménye szerint a befelé dőlő térdek futás közben a térdemben lévő külső csontok közti távot megrövidítik és ezért nagyobb erő hat rájuk jobban összetorlódnak ami fájdalmat okoz. Nagyon úgy tűnt mint aki ért hozzá szóval én hiszek Neki. Szóval megoldásnak új cipő beszerzését javasolta, mondott is két boltot a spurit és a sauconyt. Már csak a szükséges credit hiányzik és megyek is.

Előrelépés volt a mai nap, bízom benne.

Nagyon nem vittem túlzásba az eddigieket. Hétfőn volt egy keményebb futás fel a Naszályba.  Oda is ba**ott rendesen, kis gyúrás után azonban nem lett olyan rossz azonban futni nem nagyon mertem vele eddig. Gondoltam adok neki egy hetet.  Sikerült beszerezni a héten egy görgőt amivel amellett, hogy lenulláztam magam e hónapra még pöcsölök is. Egy órát tekertem vele, de nem sikerült annyira megtalálni vele azt a pontot amit én elgondoltam. Biztosra veszem, hogy bennem van a hiba, majd még tapasztalnom kell. Ahogy látom úgyis a bringát kell majd nekem erőltetni nagyon. A kanári is át lett alakítva, kapott egysebességes láncot, hátra valami mezei fogaskerék, váltók lekerültek. Majdnem single-speed bicikli lett belőle. :) Ma voltam úszni igaz nem lett sok, azt majd talán holnap ha összejön.
A hétfői futásnál nagyon éreztem a lendületet. Annyira mentem volna de nem akartam éreztem, hogy a climbhill odarámolt rendesen azoknak a dolgoknak is amiket síkfutásnál annyira nem használtam. Arra jó volt, hogy lássam idén még fogok futni 21km felett. Ezt akarom! Karácsonyig egy harminc kilis távot akarok magam mögött tudni.
Tepó írt -megmondom őszintén nem gondoltam volna, hogy két emberen kívül más is olvassa az irományaimat- egyik bejegyzésnél, hogy szenteljek nagyobb figyelmet a térdeimnek és ajánlott egy oldalt amit böngészek, (http://www.coreperformance.com/running/?path=all) tanulmányozok próbálok minden számomra hasznos infót begyűjteni és alkalmazni. Ezt ezúton is nagyon köszönöm Neki. Elhatároztam, hogy jövő héten pedig ellátogatok a sportorvosomhoz (www.versenyezhet.hu) akit megkérdezek a térdemmel kapcsolatban, kikérem a véleményét. Baseball idények előtt mindig ő vizsgált, ha most megtudja, hogy mit akarok a haja égnek fog állni. Lehet óva int tőle, de mint írtam nemrég egy hivatalos 70.3 táv is szép lenne, azonban ha a teljes távot le tudnám nyomni akkor igazi beteljesülés lenne. Persze a futómű fog dönteni, hogy milyen állapotban van és mikorra tudom leghamarabb helyrehozni. A fent említett oldalon találtam egy hozzám passzoló oldalt.
http://www.coreperformance.com/knowledge/injury-pain/knee-pain.html
Ezt holnaptól ki fogom próbálgatni amíg eljutok a dokihoz jövő héten. Eléggé gyenge a fájdalom egyébként a térdeimben. Most sem érzek semmit azonban 10kili futás után előjönne. A CP-t (coreperforamnce) olvasva kiderült számomra az is hogy ezek a térddel kapcsolatos problémáim mind-mind a helytelen technikára vezethetők vissza. Teszem azt az egyensúlyom katasztrofális, a csípőm sem hiszem hogy túl erős lenne -ezzel baseballban is problémáim voltak hogy nem használtam pedig ütésnél ugye alap dolog lenne. Nézni fogok pár gyakorlatot, kipróbálom őket, elvileg még ki is fogom a doki véleményét kérni róluk. Felkészülten akarok odaállni, hogy lássa, hogy a szándék komoly és nem időt rabolni megyek oda.

Holnapra van tervezve egy hosszabb úszás. A múltkori öt után most szeretnék hat kilit úszni, majd meglátom mi lesz belőle. Nem tervezem nagy tempóban az úszást, inkább a technikára fogok koncentrálni itt is, az elveszi a figyelmemet a monotóniáról. Szóval holnap reggel 10:00kor találkozom Pécsi Petivel aztán eldördül a képzeletemben az ágyú és elkezdem a métereket felszámolni a 33-as medencében. Ha nem fáradok el akkor lehet egy kis futást is beizzítok, bár attól félek lehet szoros lesz a program és besötétedik mire útnak indulhatnék. Sötétben én futni meg nem fogok. A hideg épp elég nagy ellenség nekem.
-Nagyjából ennyit szerettem volna így most megírni. Ideje aludni menni mint minden rendes fiatal gyerek péntek este :)))