Szombati nap száz százalékos pihenés volt. Vasárnap már szerettem volna futni azonban rajtam kívül álló okok miatt ez nem tudott megvalósulni. Eltelt a hétvége sport nélkül. Előtte péntek este mentem egy félmaratoni távot. Nagy luxusnak tartom ezeket a hétvégéket elfecsérelni így az IM évében. Úgy gondolom ilyenkor van helye a hosszú meneteknek a hatékonyabb másnapi regeneráció miatt.
Na ha nem sikerült gondoltam majd akkor hétfőn adok az érzésnek, és egy hosszút fogok futni. Legalább annyit mint az eddigi legtöbb (30). Nagyon régóta akarok futni egy Vác-Dunakeszi vonalat amit én előzőleg 43-ra mértem ki. Tavasznál előbbre azonban nem terveztem. Tegnap mégis úgy keltem, hogy nagyon rendben van minden. Éreztem, hogy ez a nap AZ a nap. Elképzelhetetlennek tartottam, hogy bármi is megállítson. Ennek megfelelően elérkezettnek láttam az időt arra, hogy nekivágjak az előbb említett távnak. Más útvonalon mentem, amiről csak annyit tudtam, hogy hosszabb lesz, de pontos km számot nem tudtam, csak azt hogy hosszabb lesz mint 42kili. Pulzuskontrollt terveztem a szokásos 140-es limittel, amit nem sikerült tartani már az elején mivel mindig egy tízessel magasabb volt mint szokott.  Utólag kiderült ez azért volt mert picit gyorsabb lett a tempóm. Zenét vittem de nem hallgattam. Úgy éreztem csak hátráltatna mint ahogy a kompressziós szár is amit 4km után letűrtem a bokámig. Innentől sokkal jobb volt, még könnyebb volt a mozgásom. Reggel napsütésben de nagyon hidegben indultam picit úgy éreztem, hogy túl is öltöztem. Jött Sződliget, majd Göd. Nagyon könnyen ment. Göd végénél kimentem a főútra és azon futva értem be Dunakeszire, ott beszaladtam haver boltjába frissíteni, majd tovább a város másik végében lévő körforgalomig. A körforgalomhoz érve megláttam egy táblát 40-es jelzéssel. Mosolyogtam és mondtam magamban, hogy ez az erről van szó… Fordultam és irány tovább vissza. Próbáltam figyelni a pulzusra de csak 140 és 150 között volt. Egy tízessel kellett volna csak lejjebb varázsolni. Lassítottam volna de nem ment. Ekkor már majd 3órája mentem és láttam, hogy 146-os átlagom van. Gondoltam innen már nincs értelme nagyon alakítani a dolgot úgyse fogom tudni 140 alá vinni az átlagot, ha meg mégis sikerül azzal csak az edzés második felét b*szn*m el, mert lehet megborítanám az egészet. Szóval marad a tempó irány vissza Gödön a bringaút. Így is lett. Majd Sződliget határában kezdtem már érezni fura dolgokat. Úgy terveztem, hogy 45percenként megállok nyújtani masszírozni amit tartottam is most viszont megint nyújtanom kellett picit. Nem volt sok de ez nem tartozott bele a 45perces periódusba. Gyerünk tovább. Ekkor már 34km környékén járhattam. Fejben nagyon ott voltam, szinte rendíthetetlen, fizikailag azonban már éreztem dolgokat, szerencsére azonban nem voltak annyira veszélyesek, hogy ne tudtam volna futással folytatni. Mentem tovább, gondoltam, hogy jó lenne talán már a zene azonban, ha ennyit leromboltam nélküle akkor most már a végjátékra nekem nem kell. A lábszáram már kezdett nehezedni és erre reagálnom kell éreztem. Kompressziós zokni föl. Segített. Megnyugodtam és innentől megállás nélkül futottam tovább az utolsó kilométereket, egészen hazáig, ahol az utolsó 500métert elengedtem, az volt a cooldown. 4:35 nettó 4:50bruttó idő. És 45km lett a vége. Több vagyok mint elégedett. Óriási dolog ez nekem, hisz csak augusztus óta szaladgálok, előtte max 90m-t futottam ha triplát ütöttem a baseballban. Szóval 25évig közöm sem volt hozzá. Azonban ha belegondolok, hogy majd ilyet kell ’atádon 180km bringa után akkor azért elgondolkodom, hogy hűha. Kemény lesz. Mert ez is az volt..

 Ami a frissítést illeti, próbáltam banánt óránként, ez mehet nagyon könnyen és gyorsan sikerült feldolgozni. A csoki már húzósabb az megtekeri a gyomromat rendesen inkább mellőzni fogom. Folyadékot is fél óránként igyekeztem inni. Kellett is, ebből mehet majd jó sok, szerencsére sikerült eléhezés és kiszáradás nélkül befejezni a tegnapi napot!

Általában minden év végén, de inkább elején kórosan elemzem az eltelt időszakot, és alapos vizsgálatot végzek, hogy miben fejlődtem, léptem előre, de a legjobban az foglalkoztat, hogy összességében jobb évet zártam-e mint az előző. Magyarán rá tudtam-e licitálni az előző évemre... Persze  a dolgok súlyozottan szerepelnek nálam. A sport a családdal az élen áll. Minden csak ez után következhet. Tehát ennek tükrében vizsgálódom. 2010-ben baseballban egy éves kihagyás volt ami nem sikerült teljes mértékben. Játszottam vendégjátékosként a Jászberény Stinky Soxnál, pár mérkőzésen, majd e évben bebizonyosodott, hogy a Vác Stars szétesett. Főképp az én hibámból, hisz nem tudtam motiválni a játékosokat, illetve nem akartam kiaadni a kezemből teljesen a kontrollt a csapat felett amit felépítettem egy közeli baráttal több év kemény munka során. Egy álom valósult meg majd szertefoszlott. Nagy szerencsémre egy másik csapatból járt hozzánk egy srác edzésekre csak aki meginvitált a csapatukba. 2011-ben pedig csatlakoztam. Egy nagyon jó társasághoz. Voltak eleinte fenntartásaim, azonban nagyon jó kis közösség. Lement majdnem az egész szezon mikor is augusztus elején szóba került valahogy az Ironman. Beszélgettünk, kitárgyaltuk, tök jó volt hogy egyikünknek sem volt semmi köze egyik sportághoz sem. Aztán eszembe jutott, hogy én dolgoztam együtt egy nagy darab a szó jó értelmében elvetemült fickóval aki hatalmas kőgolyókat cipel, meg kamoint húz. Egyszer mintha Ő már említette volna, hogy nagy vágya azt megcsinálni és kicsiként tátott szájjal nézte az emberek amint rótták a távot. Utánanéztem és láttam, hogy idén, azaz 2011-ben teljesítette a távot 'atádon. Ekkor a baseball mellé be volt iktatva rugby, mert egy sportág nekem nagyon kevés. Így el voltam foglalva het kétszer. De vágytam valamire még. Valami nagy challengre. Ez talán az lehet és elkapott az IM láz, más nem is járt a fejemben. Majd azonnal úszással kezdtem a strandon talán picivel több mint nulláról de 40m-t nem tudtam úszni folyamatosan. Aztán a harmadik edzésen mág megvolt a 3.8km. Aztán jött a futás majd a bringa. Egyikhez sem volt nagyon közöm. Pláne nem hogy távokat menjek időre. És tényleg valami elkezdte betölteni azt a tátongó űrt amit már annyi éve éreztem mióta nem voltak heti öt edzéseim amik 4órásak lennének baseballban és a hétvégi meccs.
Baseball is nagyon jól ment az új környezetben, elfogadtak úgy éreztem, és tudtam hozni az egy osztállyal feljebb lévő szintet. Rövid pályafutásom legjobb idényét produkáltam amivel a végén kiérdemeltem az év játékosa házi díjat. Nagyon örültem neki mert először kaptam ilyet, és másé is lehetett volna a csapatban. Mégis nekem lett megszavazva. Emlékszem este hívtak fel már-már aludtam mert másnap nagy futásom volt. Szóval a baseballos történet nagy zöld pipa. Sokkal jobb lett eddig bármelyik. Augusztusban elkezdtem a triathlont. Nagyon tetszik. Kellően nehéz, nagyon nagy sportértéke van. Eddig hajlamos voltam lenézni, hogy jólvan oké, hogy három sportág de biztos nem akkor erővel tolják. Most már nagyon tudom értékelni, és azokat az embereket akik csinálják. Teljesen mindegy hogy milyen szinten. Majd jött a féltáv elég hamar. Petykával elkezdtünk néha-néha közösen edzeni ami hatalmas segítség nekem, és nagyon hálás vagyok érte. Mostanában meg már sokszor együtt járunk futni. Kilométerszámom nem annyira jók de a 2010-es 2km futáshoz képest a majdnem 380km előrelépés. De hagyjuk is ezt. A lelki oldal ami nagyon fontos nekem. Nagyon nagy töltést kaptam, nagy motiváció, nagyon sokat tanulhatok megint a sporttól, sporttársaktól. Az út pedig remélem hosszú lesz és nehéz, hogy a cél annál magasabb értékű legyen.
Nem volt elég ez még az év végén rákaptam a terepfutásra is amit most nem is fejtenék ki. Lényeg, hogy ... :) nagyon tetszik. Szeretnék vele foglalkozni mert érzem, hogy nagy kapcsolat lehet köztünk, de most az elsődleges szempont 2012. Nagyatád.

Azt hiszem sikerült tehát rálicitálni a 2010-es évemre egy nagyon jó tavalyival, ahol már eddig is elég sokat kaptam. Remélem majd adni is tudok valamit egyszer valakinek, ahogy kapok én is rengeteg segítséget és bíztatást már most Tőletek, amit ezúton is köszönök.

Szóval mindenképpen pozitív az ítélet. És még milyen lehet a 2012-es :)

Elmúlt napokban szárnyal a fantáziám. Számolok, találgatok, latolgatok, ábrándozok, vizualizálok. Alapja azonban nem sok van. Talán egy pici. Hisz most, pár hónapja kóstoltam bele ebbe a világba. Tetszik. Nehézségek ellenére, de nagyon tetszik. A cél is amit kitűztem, és nem érdekel, hogy de 16órán belül csak átesek a vonalon. Persze Peti mindig mondja, hogy majd meglátom kik érnek be 16óra környékén. Azonban nem nagyon akarom lázálmokkal kergetni magamat. Azonban minap leültem és kalkuláltam. Megterveztem a versenyemet az eddigi tapasztalataim alapján amit reálisnak tartok. Nem hittem a szememnek mikor kijött a végeredmény. Aztán csináltam egy olyat is amilyet tényleg szeretnék. Azonban a másodikhoz bőven van még mit fejlődni, de talán meg lehet a dolog.

Nézzük az elsőt. Úgy próbáltam őket, hogy tempóra alapozva amiben biztos vagyok hogy bírni fogom nyárra. Kezdjük az úszással. 24perces killereket tudok tartani, talán még mellúszásban is. Ezzel az irammal másfél óra körül jönnék ki a vízből, ha nincs nagy tolakodás ott ahol én vagyok és nem fulladok meg. Bár úgyis a végéről akarok majd indulni, hogy inkább én előzzek, mint engem. Az jót tesz a lelkemnek. Szóval kilencven perc. Nem szöszöltem sokat a home-made 70.3-nál sem így egy 10perces depózás több is lehet, mint elég. Fent vagyok a kanárin. Ha ügyesen lovaglom kizártnak tartom, hogy ne tudjak 29km/h-s átlagot hozni a távon. Ez hat és fél órás biciklis időt jelentene. Ehhez még gyúrnom kell bringára nagyon tisztában, vagyok vele, viszont ezt biztos, hogy el tudom érni. Leszállok a bicikliről, megint csak nem akarok sokat tökölni öltözni is talán csak a gatyát fogom átvenni és a lépőt. Majd egy remélem kímélő, már-már gyorsgyaloglós 7:05p/km-es futás. Ebbe remélem bele fog férni minden nyűgöm. Ezzel a végén egy öt órás marathont tudnék magam mögött. És mikor ezeket excelben összeadogattam akkor láttam, hogy ez nem 15 meg 16 órás idő lett. 13:15. Neee, hagyjuk már –gondoltam. Akkor ez mennyire lesz kemény, mennyire fogok megrogyni, mert 15 fölé raknám most magamat. Megörültem ezt látva hiszen ha egy órával is megnyúlik akkor is 14-es idő van Nagyatádon ami nagyon nagy dolog.  El sem merem hinni, hogy ilyen lehet, pedig szerintem ehhez nem is kellene odarámolni 100%-ban az elkövetkező hónapokban. Papíron, meg itthonról a meleg szobából bögre kakaó mellett jó így számolgatni ezeket, csak megtapasztaltam már, hogy szerencsére a sport nem ilyen. Pláne mivel csak csapatsportoltam eddig, gondolom ez még plussz nehezítő körülmény lesz számomra.

Azonban nem engedetem el ezt a fonalat és továbbgondoltam a dolgot. Teret adtam az Ikrek-Oroszlán tulajdonságomnak. Ez volt a szerény, reális, bizakodó. Most viszont oldalt cseréltem a magnókazettán és jöhet az extrémebb, fanatikusabb verzió. Ehhez azonban nagyon erős jellem kell, amivel sajnos még nem rendelkezem. A végén majd kifejtem mit értek jellem alatt én. Szóval. Mivel úsztam már húsz perces ezret, de mégis az első szám, és nem akarom, hogy az úszáson sok erő elmenjen ezért mégiscsak egy 22 perces tempóban gondolkozom amit hoznom kellene majd négy kilin. Mondom ezt úgy, hogy nem volta úszni majd egy hónapja talán. Mégis megjátszom, jelöljük meg a huszonkettest, tegyük fel hogy minden klappol aznap reggel, sikerül felpörögnöm jó zenékkel előtte, és a jellemem is megerősödött annyira. Ez így sokkal nem jobb, mint az előző mégis 6perccel beljebb lennék. 1:24. Tíz percvedlés, logisztika majd bringa. Nagyon szeretnék olyan átlagot tudni menni nyáron, mint amilyet Pécsi Peti tud, bár bringán nagyon nem vagyunk egy kategóriák. Nagyon erősen tolja neki, fáradni én még láttam. Igazi robot.  Egy 33-as nagyon jó lenne, amúgy is ez a mezszámom a baseballcsapatban. Így szűk öt és fél óra azaz 5:25-tel szállnék le a Kanáriról. Ide megint 15perc depózást írtam. Aztán a vasárnapi 30km-es tempótól picit jobbat ha tudnék még menni az hat perces tempó lenne. Elég egy 4:15-ös marathonra. Kisebb erős aznapi sport után. Nem tartom lehetetlennek de nem is akarom hitegetni magamat. Ha ezt így összeszámolom, akkor 11:30-as IM lenne. Persze … Ha az odarámolást tudom tartani még öt hónapon keresztül. Van, hogy kéthetente megülök mint az iszap és semmihez sincs kedvem. Sőt tavasztól beköszönt a baseball is. Sajnos a nagyon vidéki meccsek ki fognak esni, de ez most IM év lesz nekem. Szóval el fog venni pár fél napot hétvégente.

Szóval az elborultabbik, levegő nemű énemhez kapcsolódva nagyon bizarr amit mond, persze nem lehetetlen, de talán majd jövőre. Fura hisz csupa olyan szavakat használok amik jelentéktelennek tűnnek mégis óriási erejük és jelentőségük van. Két legnagyobbat említem amiket látom eddig írtam. Első legyen a de. Ez egy jó nagy radír. Semmit nem ér amit e szócska előtt mondtam. A másik a majd. Az emberek 99%-a egy képzeletbeli szigeten él aminek a neve: majd. Így már más a dolog. Én se nagyon hiszek a 11:30-ban de nem is kell. Nem fogok rohanni, ki akarom élvezni minden megtett méterét a dolognak. Ha így tudok 14-en belül teljesíteni az fantasztikus lenne. Ezen fogok dolgozni tényleg. Ez vállalható első évre nekem a második meg maradjon álmodozásnak. Tegyük el jövőre, de –nem véletlen használtam most ezt itt- azért ne veszítsük szem elől. Én nem fogom. Kinyomtatva kirakom a falamra. Had inspiráljon. És álmodozni pedig jó.

Nagyon sokat kell majd még fejlődnöm nekem a 14-en belüli időhöz is viszont abban kezdek hinni napról napra jobban. A hétvégi harmincas kör óriási löketet adott. Nem érzem át a távot mert nem vágott oda nem tudok annyira örülni neki mint a 21-nek mert, nem szenvedtem utána napokig. És a jellememnek is fejlődnie kell. Aminek legyen a definíciója ez. Remélem sokan ismeritek, nem tőlem származik.

„ A jellem az a képesség, hogy egy elhatározásunkhoz jóval azok után is tartsuk magunkat, hogy már nincs velünk az emelkedett hangulat, amelynek születését köszönheti.”