Általában minden év végén, de inkább elején kórosan elemzem az eltelt időszakot, és alapos vizsgálatot végzek, hogy miben fejlődtem, léptem előre, de a legjobban az foglalkoztat, hogy összességében jobb évet zártam-e mint az előző. Magyarán rá tudtam-e licitálni az előző évemre... Persze a dolgok súlyozottan szerepelnek nálam. A sport a családdal az élen áll. Minden csak ez után következhet. Tehát ennek tükrében vizsgálódom. 2010-ben baseballban egy éves kihagyás volt ami nem sikerült teljes mértékben. Játszottam vendégjátékosként a Jászberény Stinky Soxnál, pár mérkőzésen, majd e évben bebizonyosodott, hogy a Vác Stars szétesett. Főképp az én hibámból, hisz nem tudtam motiválni a játékosokat, illetve nem akartam kiaadni a kezemből teljesen a kontrollt a csapat felett amit felépítettem egy közeli baráttal több év kemény munka során. Egy álom valósult meg majd szertefoszlott. Nagy szerencsémre egy másik csapatból járt hozzánk egy srác edzésekre csak aki meginvitált a csapatukba. 2011-ben pedig csatlakoztam. Egy nagyon jó társasághoz. Voltak eleinte fenntartásaim, azonban nagyon jó kis közösség. Lement majdnem az egész szezon mikor is augusztus elején szóba került valahogy az Ironman. Beszélgettünk, kitárgyaltuk, tök jó volt hogy egyikünknek sem volt semmi köze egyik sportághoz sem. Aztán eszembe jutott, hogy én dolgoztam együtt egy nagy darab a szó jó értelmében elvetemült fickóval aki hatalmas kőgolyókat cipel, meg kamoint húz. Egyszer mintha Ő már említette volna, hogy nagy vágya azt megcsinálni és kicsiként tátott szájjal nézte az emberek amint rótták a távot. Utánanéztem és láttam, hogy idén, azaz 2011-ben teljesítette a távot 'atádon. Ekkor a baseball mellé be volt iktatva rugby, mert egy sportág nekem nagyon kevés. Így el voltam foglalva het kétszer. De vágytam valamire még. Valami nagy challengre. Ez talán az lehet és elkapott az IM láz, más nem is járt a fejemben. Majd azonnal úszással kezdtem a strandon talán picivel több mint nulláról de 40m-t nem tudtam úszni folyamatosan. Aztán a harmadik edzésen mág megvolt a 3.8km. Aztán jött a futás majd a bringa. Egyikhez sem volt nagyon közöm. Pláne nem hogy távokat menjek időre. És tényleg valami elkezdte betölteni azt a tátongó űrt amit már annyi éve éreztem mióta nem voltak heti öt edzéseim amik 4órásak lennének baseballban és a hétvégi meccs.
Baseball is nagyon jól ment az új környezetben, elfogadtak úgy éreztem, és tudtam hozni az egy osztállyal feljebb lévő szintet. Rövid pályafutásom legjobb idényét produkáltam amivel a végén kiérdemeltem az év játékosa házi díjat. Nagyon örültem neki mert először kaptam ilyet, és másé is lehetett volna a csapatban. Mégis nekem lett megszavazva. Emlékszem este hívtak fel már-már aludtam mert másnap nagy futásom volt. Szóval a baseballos történet nagy zöld pipa. Sokkal jobb lett eddig bármelyik. Augusztusban elkezdtem a triathlont. Nagyon tetszik. Kellően nehéz, nagyon nagy sportértéke van. Eddig hajlamos voltam lenézni, hogy jólvan oké, hogy három sportág de biztos nem akkor erővel tolják. Most már nagyon tudom értékelni, és azokat az embereket akik csinálják. Teljesen mindegy hogy milyen szinten. Majd jött a féltáv elég hamar. Petykával elkezdtünk néha-néha közösen edzeni ami hatalmas segítség nekem, és nagyon hálás vagyok érte. Mostanában meg már sokszor együtt járunk futni. Kilométerszámom nem annyira jók de a 2010-es 2km futáshoz képest a majdnem 380km előrelépés. De hagyjuk is ezt. A lelki oldal ami nagyon fontos nekem. Nagyon nagy töltést kaptam, nagy motiváció, nagyon sokat tanulhatok megint a sporttól, sporttársaktól. Az út pedig remélem hosszú lesz és nehéz, hogy a cél annál magasabb értékű legyen.
Nem volt elég ez még az év végén rákaptam a terepfutásra is amit most nem is fejtenék ki. Lényeg, hogy ... :) nagyon tetszik. Szeretnék vele foglalkozni mert érzem, hogy nagy kapcsolat lehet köztünk, de most az elsődleges szempont 2012. Nagyatád.
Azt hiszem sikerült tehát rálicitálni a 2010-es évemre egy nagyon jó tavalyival, ahol már eddig is elég sokat kaptam. Remélem majd adni is tudok valamit egyszer valakinek, ahogy kapok én is rengeteg segítséget és bíztatást már most Tőletek, amit ezúton is köszönök.
Szóval mindenképpen pozitív az ítélet. És még milyen lehet a 2012-es :)
