.. leszállok, kicsit csóválom a fejem, hogy de jól indul a buli, bár tudom, hogy más nem nagyon tehet erről. A műszer nem mér. Látom azonnal mi a baj. Le van fordulva a villáról. Gyorsan megigazítom, közben remélem Apuék nem látnak. Elég égő lenne, hogy az ő fiuk áll meg. Majd gyorsan nyeregbe pattanok, látom működik az óra, innentől nem is nagyon néztem egy ideig csak azon voltam, hogy kényelmes tempóban haladjak. Elöl nagytányér, mert mindenki ezt javasolta, hátul viszont a komfortkerék fölött voltam eggyel. Gondoltam nem lesz baj, lényeg hogy jólesik, majd később lehet izmozni. 416-ként szálltam kerékre. Baka szavai jártak a fejemben, hogy első húsz percben.. mit is ne csináljak? Basszus elfelejtettem. Most ne egyek vagy ne igyak? Vagy mindkettő? Vagy csak vízet igyak? Úgy láttam a legbölcsebbnek ha az első 20p-ben semmit sem csinálok. Kiértem Gyékényesről, kicsit ismerős a pálya. Erre jártunk kocsival előző nap és ma reggel is. Jópáran hagynak le. Én nem tudom merjek-e előzni. Nagyon az elején vagyok, nagyon messze van a vége. Először vagyok itt. Talán jobb ha nem feszengek. Próbálok nagyon figyelni a 10m-es szabályra is. Nehogy intést kapjak. Nem akarok semmi gyanús dologba belekeveredni. Csak végiggurulni. Kis emelkedő következik, felérek azokra akik lehagytak. Gondolom magamban ez túl jó így, nem vagyok hegyimenő, biztos jobban kéne tartalékolni. Közepes tányéron megyek ezért fel. Majd vissza nagyra. Kanyarodunk a templomnál ismeretlen irányba. Na innen fel van adva a lecke. Teljesen ismeretlen pálya. Ha nem lennének ott a bringás "társak" nagyobb pánik is lehetne talán. Próbálom, hozni a futótaktikámat, hogy ráállok valakire jó pár percig aztán előzöm. Szépen kapaszkodva a létrán felfelé ami futás felé visz. Előzök nagyon óvatosan. Majd egy kis ligetes részhez érünk. Nézegetem folyamatosan az előttem lévő versenyzők rajtszámát és beceneveit. Egyik sem mond semmit. Semmi ismerős arc. Hiába új vagyok ezen a hajón. Aztán egyszer csak meglátom, az egyiken, hogy Kombinat. Róla már hallottam. Dupla IM, többszörös egyéni. Ő az aki IM közben egy kajára is megáll ha úgy van kedve. Bírom az ilyen laza figurákat. Gondolom magamban, hogy Vele biztos végig tudok érni. Úgyhogy be is állok mögé. Jó darabig megyek mögötte. Megmászunk egy-két dombot. Kicsit megnyugszom, hogy nem vagyok annyira egyedül. Bár még soha nem volt tartalmasabb a beszélgetésünk a köszönésnél. :) Az egyik dombon felfelé egy nagyobb zöld pólos figura bíztatva odaszól, hogy: -Gyerünk Short' jó lesz az! Máig nem tudom ki volt, de szerintem Vasapu lehetett. Ha nem akkor viszont tényleg nem tudom. Később valahogy Kombinát elé kerülök, a lejtősebb szakaszokon. Majd bevártam. Mentünk egy darabon együtt, beszélgetni is tudtunk. Filmre is vették. A frissítőnél koszos kulacsot kapott ezért oda akartam adni az enyémet, mivel nekem három darab volt. Elég nehezen fogadta el, cserébe adott egy csokit. Finom volt! Köszönöm ezúton is! :) Majd később megállt eü-i szünetre. Én haladtam tovább. Próbáltam kicsit emelni a tempót, no nem nagyon. Láttam a dobos figurát is akiről hallottam. Nagyon keményen verte a söröshordót. Megmosolyogtatott. Fantasztikus, hogy ilyenért kijön szurkolni. Nekünk. Nézem az órámat. Jócskán eltelt egy óra is már a keróból sőt a harmadik felé tartunk. Elértük már a 68-ast Nagyatád felé. Nagyon hamar. Térképen hosszabbnak tűnt. Itt már próbálgattam előzni párat. Gondoltam muszáj lesz, mert 7ó se lesz meg. Frissítőpontokon csak izót vettem fel. Lement már két szendvics is. Sótabletta is. Jó volt a komfort. Bekönyökölve végig 'atádig. Hamar odaértünk. Hullámzó volt a pálya, tetszett. Az út minősége sajnos nem volt olyan jó, de minden nem lehet tökéletes. Beérek, Anyáék várnak.

A fordító után megállok, mondom mi kell, kulacscsere, majd tovább. Kérdezgetni akarnak, de csak a legfontosabbra válaszolok. Nem akarok lemerevedni. Mosollyal jelzem, hogy minden rendben, kifogástalanul vagyok. Első 75km megvan, sikerült nem megnyomni, most talán egy picit lehetne, az első kört de azt a parancsot kaptam, hogy majd csak a másodikat. A tervet pedig tartani kell. Ez a kulcs. Már én is visszafelé jövök, már én is a beérkezőkkel szemben jövök. Talán már rám is irigykedik valaki, hogy már túl van az első 75-ön. Majd gyorsan be jobbra a kis faluba. Nem tudom hol a vége, hol lesz a fordító. Várom, már mert az izós kulacsom kiürült. Hamarosan el is érkezik. Felveszem lehet menni tovább. Itt már egész jó volt a klíma. Mondhatni üzemi hőfok. Én ezt nagyon bírom. Majd az első kiskörnek is nagyon gyorsan vége lett. Sikerült előzni is már. Második kör jön. Ezt picit próbáltam fokozni, itt találkoztam Schwarzival is. Váltottunk pár szót majd mentem tovább a Kanárival. Nagyon korrektül viselkedett. Ha vigyázok rá, Ő is vigyáz rám. Ebben volt egy pont ahol 50 fölött mentem pár száz méterig. Itt nekem is olyan hangom volt mint a telikerekes gépeknek. Nagyon tetszett. Csak én Kovács Krisztián néven neveztem és nem Ivan Basso-n. Még mindig jól éreztem magamat. Sikerült, hozni a 10percenkénti folyadékbevitelt. Kajával is jól el voltam látva, nem igényeltem több szilárdat. Maradt a Vitargo, meg az izó. Harmadik kör pedig lazázás volt. Láttam már menet közben, hogy az időm úgy sem lesz valami jó, reméltem, hogy 7ó alatt azért bent leszek. Megint a kis kitérőre fordulunk. Itt előznék megint egy bringást, de gondoltam inkább beszédbe elegyedek Vele. Így is lett. Vevő volt a társaságra úgy vettem észre, nem zavartam. Így jókedvűen, beszélgetve tettük meg az utolsó kört. Váltós volt a hölgy. Így sokat nem is estem vissza. Sőt még mindig jöttem előre. Majd a kör vége felé, egy bringás hátulról megveregette a vállam és mondta hogy: -hajrá nyomni kell. Ezt viszont biztosra veszem, hogy Norbi volt :) Megköszöntem neki a bíztatást. Ő haladt tovább gyorsan. Látszott, hogy siet valahová. Nekem már más dolgom nem volt csak pörgetni és a végén leszállni. Megállapodtunk, hogy majd szurkolunk egymásnak a futópályán. Aztán elváltak útjaink. Én kanyarodtam be a depó felé. Majd mikor mondták, hogy most lehet leszállni akkor kiakaszottam, és nyújtottam át a Kanárit. Készségesen utánam szóltak: -Sisak kell? Még jó hogy figyelnek ránk! :) Leadtam őt is majd irány az öltöző. Sikerült nagyon óvatosan meghúzni a bringát. Mintha mezítláb szögeken lépdeltem volna. Háromból kettő megvan. De az igazi IM még el sem kezdődött. Irány az öltöző. Bementem. Sokan ülnek maguk elé nézve, van aki öltözik, és van aki a kis csap alatt keres hűsölést. A zuhany tele. A padok tele. Kikérem gyorsan a futós szatyrot. Megkapom de nem tudok leülni ezért elkezdek öltözni a fal mellett. Itt megjegyzem, hogy a "ruhatáros" lányok biztos élvezték a jelenlétet ennyi meztelen férfi közt. :) Végzek az öltözéssel majd leadom a cuccom, és indulok kifelé. Aztán megtorpanok kicsit. Csak keresek itt még valami kis menedéket. Bemegyek a zuhanyzóba. Bedőlök a zuhany alá, próbálok vigyázni, hogy a cipőm ne legyen vízes. Sikerül. Majd séta ki a pálya felé. És mielőtt ráfordulnék és megkezdeném a futást amitől annyira paráztam megállok guggolni párat, nyújtani. Majd nagylevegő és elkezdek kikocogni. Azok a képek villannak fel mint amikor a nagyon akiket eddig a youtube-on néztem, kirobbannak a depóból. Andreas, Marino stb.. Így érzem most én is magamat. Olyannak mint ők. Nagyon boldog vagyok. Remélem ez nem is fog változni még jópár óráig. Szépen kocogok ki... Nézem az embereket, keresem a sajátjaimat...