Elmúlt napokban szárnyal a fantáziám. Számolok, találgatok, latolgatok, ábrándozok, vizualizálok. Alapja azonban nem sok van. Talán egy pici. Hisz most, pár hónapja kóstoltam bele ebbe a világba. Tetszik. Nehézségek ellenére, de nagyon tetszik. A cél is amit kitűztem, és nem érdekel, hogy de 16órán belül csak átesek a vonalon. Persze Peti mindig mondja, hogy majd meglátom kik érnek be 16óra környékén. Azonban nem nagyon akarom lázálmokkal kergetni magamat. Azonban minap leültem és kalkuláltam. Megterveztem a versenyemet az eddigi tapasztalataim alapján amit reálisnak tartok. Nem hittem a szememnek mikor kijött a végeredmény. Aztán csináltam egy olyat is amilyet tényleg szeretnék. Azonban a másodikhoz bőven van még mit fejlődni, de talán meg lehet a dolog.

Nézzük az elsőt. Úgy próbáltam őket, hogy tempóra alapozva amiben biztos vagyok hogy bírni fogom nyárra. Kezdjük az úszással. 24perces killereket tudok tartani, talán még mellúszásban is. Ezzel az irammal másfél óra körül jönnék ki a vízből, ha nincs nagy tolakodás ott ahol én vagyok és nem fulladok meg. Bár úgyis a végéről akarok majd indulni, hogy inkább én előzzek, mint engem. Az jót tesz a lelkemnek. Szóval kilencven perc. Nem szöszöltem sokat a home-made 70.3-nál sem így egy 10perces depózás több is lehet, mint elég. Fent vagyok a kanárin. Ha ügyesen lovaglom kizártnak tartom, hogy ne tudjak 29km/h-s átlagot hozni a távon. Ez hat és fél órás biciklis időt jelentene. Ehhez még gyúrnom kell bringára nagyon tisztában, vagyok vele, viszont ezt biztos, hogy el tudom érni. Leszállok a bicikliről, megint csak nem akarok sokat tökölni öltözni is talán csak a gatyát fogom átvenni és a lépőt. Majd egy remélem kímélő, már-már gyorsgyaloglós 7:05p/km-es futás. Ebbe remélem bele fog férni minden nyűgöm. Ezzel a végén egy öt órás marathont tudnék magam mögött. És mikor ezeket excelben összeadogattam akkor láttam, hogy ez nem 15 meg 16 órás idő lett. 13:15. Neee, hagyjuk már –gondoltam. Akkor ez mennyire lesz kemény, mennyire fogok megrogyni, mert 15 fölé raknám most magamat. Megörültem ezt látva hiszen ha egy órával is megnyúlik akkor is 14-es idő van Nagyatádon ami nagyon nagy dolog.  El sem merem hinni, hogy ilyen lehet, pedig szerintem ehhez nem is kellene odarámolni 100%-ban az elkövetkező hónapokban. Papíron, meg itthonról a meleg szobából bögre kakaó mellett jó így számolgatni ezeket, csak megtapasztaltam már, hogy szerencsére a sport nem ilyen. Pláne mivel csak csapatsportoltam eddig, gondolom ez még plussz nehezítő körülmény lesz számomra.

Azonban nem engedetem el ezt a fonalat és továbbgondoltam a dolgot. Teret adtam az Ikrek-Oroszlán tulajdonságomnak. Ez volt a szerény, reális, bizakodó. Most viszont oldalt cseréltem a magnókazettán és jöhet az extrémebb, fanatikusabb verzió. Ehhez azonban nagyon erős jellem kell, amivel sajnos még nem rendelkezem. A végén majd kifejtem mit értek jellem alatt én. Szóval. Mivel úsztam már húsz perces ezret, de mégis az első szám, és nem akarom, hogy az úszáson sok erő elmenjen ezért mégiscsak egy 22 perces tempóban gondolkozom amit hoznom kellene majd négy kilin. Mondom ezt úgy, hogy nem volta úszni majd egy hónapja talán. Mégis megjátszom, jelöljük meg a huszonkettest, tegyük fel hogy minden klappol aznap reggel, sikerül felpörögnöm jó zenékkel előtte, és a jellemem is megerősödött annyira. Ez így sokkal nem jobb, mint az előző mégis 6perccel beljebb lennék. 1:24. Tíz percvedlés, logisztika majd bringa. Nagyon szeretnék olyan átlagot tudni menni nyáron, mint amilyet Pécsi Peti tud, bár bringán nagyon nem vagyunk egy kategóriák. Nagyon erősen tolja neki, fáradni én még láttam. Igazi robot.  Egy 33-as nagyon jó lenne, amúgy is ez a mezszámom a baseballcsapatban. Így szűk öt és fél óra azaz 5:25-tel szállnék le a Kanáriról. Ide megint 15perc depózást írtam. Aztán a vasárnapi 30km-es tempótól picit jobbat ha tudnék még menni az hat perces tempó lenne. Elég egy 4:15-ös marathonra. Kisebb erős aznapi sport után. Nem tartom lehetetlennek de nem is akarom hitegetni magamat. Ha ezt így összeszámolom, akkor 11:30-as IM lenne. Persze … Ha az odarámolást tudom tartani még öt hónapon keresztül. Van, hogy kéthetente megülök mint az iszap és semmihez sincs kedvem. Sőt tavasztól beköszönt a baseball is. Sajnos a nagyon vidéki meccsek ki fognak esni, de ez most IM év lesz nekem. Szóval el fog venni pár fél napot hétvégente.

Szóval az elborultabbik, levegő nemű énemhez kapcsolódva nagyon bizarr amit mond, persze nem lehetetlen, de talán majd jövőre. Fura hisz csupa olyan szavakat használok amik jelentéktelennek tűnnek mégis óriási erejük és jelentőségük van. Két legnagyobbat említem amiket látom eddig írtam. Első legyen a de. Ez egy jó nagy radír. Semmit nem ér amit e szócska előtt mondtam. A másik a majd. Az emberek 99%-a egy képzeletbeli szigeten él aminek a neve: majd. Így már más a dolog. Én se nagyon hiszek a 11:30-ban de nem is kell. Nem fogok rohanni, ki akarom élvezni minden megtett méterét a dolognak. Ha így tudok 14-en belül teljesíteni az fantasztikus lenne. Ezen fogok dolgozni tényleg. Ez vállalható első évre nekem a második meg maradjon álmodozásnak. Tegyük el jövőre, de –nem véletlen használtam most ezt itt- azért ne veszítsük szem elől. Én nem fogom. Kinyomtatva kirakom a falamra. Had inspiráljon. És álmodozni pedig jó.

Nagyon sokat kell majd még fejlődnöm nekem a 14-en belüli időhöz is viszont abban kezdek hinni napról napra jobban. A hétvégi harmincas kör óriási löketet adott. Nem érzem át a távot mert nem vágott oda nem tudok annyira örülni neki mint a 21-nek mert, nem szenvedtem utána napokig. És a jellememnek is fejlődnie kell. Aminek legyen a definíciója ez. Remélem sokan ismeritek, nem tőlem származik.

„ A jellem az a képesség, hogy egy elhatározásunkhoz jóval azok után is tartsuk magunkat, hogy már nincs velünk az emelkedett hangulat, amelynek születését köszönheti.”