jan
2

A muntanya után nem sikerült kiregenerálnom magamat a gyanúsan bevált módszereimmel. 31-e lyukas nap volt. Nem így terveztem, be akartam iktatni éjfélre görgőzést, de nem tudtam időben feküdni, ezért nem éreztem azt a napot a térdemben az oldalsó csontokat viszont igen. Nem volt vészes, de nem akartam vele nagyon mozogni. Petivel ugyan megbeszéltük, hogy ma nagy futás lesz, azonban küldött egy esemest, hogy most nem vágyik humanoidokra, aminek megmondom akkor picit örültem, de fura érzés öntött el, hogy akkor ma nem is lesz sport. Aztán jött a következő üzenet, hogy azért este egy kis night-runra jók vagyunk. Ebben benne voltam, bár 10kilinél többet annyira nem akartam volna.
Kilenckor aztán találkoztunk is előttünk a parkolóban, kész tervekkel érkezett, felkészült volt mint mindig. Közös fénykép készítése, aztán mehetett a kocogás. Kíváncsi voltam, hogy miként fog a szervezetem reagálni ebben a késői időpontban lévő sportra, és azt gondoltam, hogy semmiféle probléma, megingás nem lehet. Ugyanazt csinálom mint nappal. Legalábbis ezzel próbáltam magam nyugtatni. Titkon tudtam, hogy nincs két egyforma helyzet. Mindegyik más és más. Szóval robogtunk a város felé, majd kanyar a székesegyház felé és hosszú egyenes ki a város határába. Beszélgettünk közben, nem hülye dolgokról. Nem volt erőltetett beszélgetés. Edzéselmélet, lelki dolgok, célok. Hasznos volt ez a része is nagyon. Aztán azt éreztem, mintha kicsit erős tempót veretnénk. Gondoltam olyan 5:30 körül lehet. Ezt szóvá is tettem, majd az órájára nézve Petyka gyors számolást követően megnyugtatott, hogy hat percesekben megyünk, annál talán picit jobb de inkább 6 az mint 5:55. Ekkor világossá vált, hogy igen tényleg más az esti mint a nappali. Ilyenkor már tényleg meg szoktam kapni a meleg zuhanyt ami valami jelet küld a testnek, hogy ki lehet engedni, lassan alvás van. Most viszont futás volt. A lábamban elmúlt minden rossz érzés, majd visszafelé, az emelkedőn fölfelé, éreztem, hogy ez most igen! Visszafutottunk a parkolóig ott pici nyújtás, frissítés. 11,05km. Max 90-120mp lehetett aztán irány vissza a következő kanyarra. Ez picit rövidebb lett csak 10,22km így jött ki a félmaraton. Második kanyarra annyira nem akartam elindulni, de jók voltak a lábaim és ez lefelé menet még jobb lett. Könnyűvé váltak. A tizenötödik kilinél éreztem először, hogy picit kezd összeugrani a gyomrom, pedi folyamatosan kajáltam egész nap. Ezt annyira nem értettem, hogy ennyitől már le is merülök. Peti aztán szokásához híven iramváltásokkal tarkította a futásunkat, amikre kötelező reagálni:) Éreztem már a bokámat is itt de mondom inkább nem nyavajgok, hiszen azt tud mindenki. A gyomromat leszámítva rendbejött minden, haladtunk. Petykában nagyon volt erő látszott rajta, hogy most nincs olyan táv ami megállítaná. Emelkedő fölfelé megint cukkolt a lószokkal, majd a vége előtt kb. 200m-rel mondta, hogy mehet a sprint. Kíváncsi voltam, hogy mennyire tudna ez most menni. Aztán elkezdtem nyújtani a lépteimet. Meglepően jól megindultam egészen a parkoló végéig. Viszont nem tudtam volna tovább tartani egy méterrel sem. Ha tovább tartott volna a menet akkor biztos, hogy egy fél kiliig le kellett volna váltanom valami közel hét perces tempóba, hogy visszatöltődjek. Parkolóban aztán nyújtottunk, viccelődtünk, majd gratulálás egymásnak. Tegnap Peti nagyon komolyat menetelt. Az a táv engem biztosan kifektetne. No majd nemsokára meglátjuk..

Itt pedig a két kanyar térképe látható:

http://www.gpsies.com/map.do?fileId=vgacsfhdftnmfpyc

http://www.gpsies.com/map.do?fileId=dvyxaixnwzmcuusg

A bejegyzés trackback címe:

https://shortstop.blog.hu/api/trackback/id/tr973513240

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.