Első rendezvény a másfél hetes felkészülésem óta. Lehet, hogy kicsit korai még de mindegy úgy gondoltam, hogy önbizalomszerzésnek majd jó lesz. Debütáló nyílt vízi úszóként az 1500-as távot választottam. Úsztam már medencében több mint kétszer ennyit, azonban ennek ellenére sem akartam megpróbálni a háromezret. Nem is javasolták, hogy ha most először csinálok ilyet. Úgy volt, hogy majd 9:00kor kezdünk, ez csúszott egy negyed órát. Száraz bemelegítést tudtam csak csinálni vízbe úszni nem nagyon lehetett bemenni. Épp ezért kicsit nyögvenyelősen ment a dolog az első 600m-en. Nem találtam a tempómat, a víz hideg volt még reggel (21°C). Volt hogy jött egy melegebb rész aztán gyorsan vége is lett. Éreztem, a szívemen, hogy miként reagált erre. A nyolcszázas fordulónál már előztem -pedig mondom olyan tempót mentem, amit az Ironmanre terveztem- majd az utolsó fehér bóját megkerülve már láttam a cél feliratot, így hát irány arra, és úszás egészen addig amíg derék alá nem ért a víz. Onnantól gyaloglás kifelé. 40m-es időt mentem. A szemüvegproblémáim és első nyílt vízi úszásom figyelembevételével egyelőre én elégedett vagyok.

Megtapasztaltam hogy nagyon nem olyan gyors a pálya mint a medencében, volt hogy oldalra tolt az áramlat és kicsit olyan volt mintha drifteltem volna. Ez medencében olyan 1800m-nek felelt volna meg érzésem szerint. A másik dolog amire kíváncsi voltam hogy a tájékozódás mennyire fog menni, és a vonalvezetés. Ezzel teljesen elégedett vagyok, igaz nem volt egy nehéz pálya véleményem szerint, legalább ez is kicsit emeli az önbizalmamat. Arra nagy szükségem volt mindig is és gyanítom most is így lesz.

Vízből kijövet 10perc kényszerpihi, unokatesómékat meg kellett várnom, majd irány a parkoló, kerékpár összerakás és lehet nekiindulni a tó körbetekerésének. Elején kicsit cammogott nem találtam a tempót csakúgy mint az úszásnál. Majd mire körbetekertem a tavat akkor vettem észre, hogy ismerős környéken járok. Megkérdeztem valakit hogy mondja ez Gárdony azt mondta igen. Pedig most kezdtem volna igazán belejönni. Még egy kanyarra sajnos nem volt lehetőségem mert szorított az idő a délutáni úszás miatt. Azt éreztem, hogy ezzel a biciklivel a 100km meg sem kottyanna. 31km/h-s átlagot mentem, a legnagyobb tempó 62km/h volt, egy nem nagy de hosszú lejtőn. Nagyon tetszett, hogy mennyire jól lehet haladni vele. Majd' elfelejtettem, Pákozdnál rendőri kíséretet kaptam, jó 2km-re majd mikor láttam, hogy bicikliút kezdődik lementem rá. Ők tovahaladtak. Pár km múlva úgy ítéltem meg hogy nekem jobb lenne az út mivel a franc tudja, hogy merre kanyarog ez az út. Szóval vissza az útra ezek meg jönnek szembe velem. Hátrafordulok első kereszteződésben, már kanyarodnak vissza majd sziréna és mellémállnak és mutatja hogy húzódjak félre. Engedelmeskedtem, mert menekülőutat nem láttam. Háromezres jelenet volt nekem hogy nem a bicikliúton folytattam az utat. -Annyira kellett ez mint szar a zsebbe. Majd visszakísértek a kerékpárútra miután megtudtam hogy a Velencei-tó körül megy végig. Az út minőségét olyan 70%-ra tenném. Főleg amikor volt mert előfordult hogy egyszer csak eltűnt. Akkor megint ki a főútra majd onnan mikor megint volt fel a kerékpárútra. Ezt nem éltem meg annyira jól, hogy miért nem mehetnek a kerekesek a főúton. Nem is tudtam hogy van ilyen szabály...Mindegy is. Visszaérvén kerékpár szétszed bepakol majd indulás vissza Bp.-re majd Vácra. Mamánál Sz'ligeten megállva beigli gondoskodott az utánpótlásról. :) Finom volt nagyon pláne friss szilvalekvárral. Elég is volt. Hazaértem súlyt mérte. 68.5kg-ot mutatott.

Nagy élmény volt ez a nap...

Kis pihenés után este váci strand Attilával aki bejelentette hogy jövőre ős is jön tóúszásra és a szeptemberi félmaratonnal is kacérkodik. Úgy néz ki elkapta a szíj őt is :)